Kiállítás mutatja be Jan Potocki különös életét és kultuszregényét
A svájci Montricher-ben, a Fondation Jan Michalski kiállításán Jan Potocki A Zaragozában talált kézirat című regényének eredetét, különös szerkezetét és utóéletét mutatják be. A több mint kétszáz éve írt, francia nyelvű mű főhőse Alphonse van Worden, egy vallon tiszt, aki Madrid felé tartva démoni mór ikrekkel találkozik, alakváltó jelenésekkel szembesül, és egy zsidó kabbalista spirituális kísérleteibe keveredik.
A regény egymásba ágyazott történetekből áll, és a kínai dobozokhoz hasonló felépítése miatt egyszerre idézi meg a pikareszk kalandregényt, a fantasztikumot és az enciklopédikus világirodalmat. Története Jézus születésétől a 19. század elejéig ível, helyszínei pedig a Földközi-tenger térségétől Észak-Afrikán és Latin-Amerikán át a Fülöp-szigetekig terjednek. A kurátorok szerint a mű a keleti történetmondó hagyományok nyugati változata, amelynek globális humanizmusa ma is időszerű.
Potocki lengyel grófként született 1761-ben, Svájcban tanult, és különösen érdekelte a zsidó kultúra, valamint az ókori Egyiptom és Mezopotámia ezoterikus tudása. A könyv első részletei 1804-ben jelentek meg Szentpéterváron, később azonban egymással versengő, töredékes változatokban terjedt. Dominique Triaire 2002-ben nyolc, korábban tévesen katalogizált kéziratot talált, amelyek alapján kiderült, hogy Potocki valójában két regényt hagyott hátra. Az író 1815-ben öngyilkos lett; a történet szerint a lövedéket egy ezüst cukortartó fedelének gombjából készítette, ami később vérfarkaslegendákhoz vezetett.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔