Természetes szelekció alakíthatta a csernobili kutyák génállományát
A csernobili atomerőmű közvetlen közelében élő kutyák genetikai állománya feltűnően különbözik a mintegy 16 kilométerre fekvő Csernobil városában élő állatokétól. A Genes folyóiratban megjelent kutatás szerint a különbségek nem vezethetők vissza pusztán véletlen genetikai sodródásra: az adatok természetes szelekcióra utalnak. A városi kutyák genetikai szempontból még a Galápagos-szigetek kutyapopulációihoz is közelebb állnak, mint az erőmű környékén élő társaikhoz.
A legnagyobb szelekciós nyomás alatt álló génrégiók között olyanok is vannak, amelyek a DNS javításával, az immunrendszer működésével és a sejtek túlélésével kapcsolatosak. Ez arra utalhat, hogy egyes változatok segíthették a kutyákat a nehéz környezeti feltételekhez való alkalmazkodásban, de a kutatók nem tudják bizonyítani, hogy közvetlenül a sugárzás okozta volna a különbséget. Valószínűbb, hogy a változatok már korábban is jelen voltak a helyi, genetikailag sokszínű állományban, és az elmúlt mintegy 40 évben gyakoribbá váltak.
A sugárzás mellett a kutyákat kemény telek, nehézfémek, növényvédő szerek és más szennyezők is érhették, ezért egyetlen hatás elkülönítése rendkívül nehéz. A populációt az evakuálás után magukra hagyott háziállatok leszármazottai alkotják. Mivel nincsenek 1986-ból származó, időben összehasonlítható minták, a kutatók csak egy jelenlegi „pillanatképből” próbálják rekonstruálni, mikor és hogyan zajlott le a szelekció.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔