Levéltári iratok cáfolják Hitler alibijét unokahúga halálakor

Harald Sandner történész müncheni állami és városi levéltárakban két gyászjelentést és egy halotti anyakönyvi bejegyzést tárt fel, amelyek a Der Spiegel beszámolója szerint ellentmondanak Adolf Hitler hivatalos alibijének unokahúga, Geli Raubal 1931-es halálával kapcsolatban. A rendőrség a kronológiát csak tíz nappal később rögzítette: eszerint a holttestet 1931. szeptember 19-én reggel találta meg a házmester Hitler müncheni lakásában, a politikus pedig azt állította, szeptember 18-án délután Nürnbergbe utazott, így nem lehetett jelen. Az új iratok a megtalálást szeptember 18-ára, délelőtt 10 óra 15 percre teszik.

Sandner adatai alapján Hitler ekkor még Münchenben volt: aznap délelőtt fél tizenegy és fél egy között politikai rendezvényen vett részt, és csak délután hagyta el a várost. Boncolást nem végeztek. A huszonhárom éves Raubal évek óta nagybátyja lakásában élt, aki a források szerint egyre szorosabb ellenőrzés alatt tartotta; a tragédiát megelőző szóváltás feltételezett oka az volt, hogy a nő Bécsbe akart költözni énekesnői tanulmányai miatt, amit a nagybátyja megtiltott. A korabeli politikai ellenfelek és a Münchner Post heves vitáról, a holttesten látható sérülésekről és a pártközpontban tartott válságtanácskozásokról írt, kétségbe vonva az öngyilkossági narratívát.

Az iratok közvetlenül nem bizonyítják a gyilkosságot, de az időrend manipulációja erősíti a gyanút, hogy az NSDAP vezetésének szerepe lehetett az eltussolásban. Thomas Weber történész szerint a weimari köztársaság végnapjaiban, az 1933 januári kancellári kinevezés előtt Hitler az erények megtestesítőjeként pozicionálta magát; egy családon belüli erőszakos bűncselekmény gyanúja súlyosan károsította volna ezt a képet.