A partner közelsége segítheti a vércukor, a testhő és a stressz szabályozását
A közeli társ jelenléte nemcsak érzelmi támaszt jelenthet, hanem a szervezet alapvető önszabályozását is segítheti – erre jutott egy, a Science Advances folyóiratban közölt kutatás. Négy kísérletben azt vizsgálták, hogyan alakul a vércukorszint, a bőrhőmérséklet és a stresszhez kapcsolódó testi aktiváció, amikor a résztvevők egyedül vagy romantikus partnerük, illetve gondozójuk mellett kerülnek fizikai kihívás elé.
A vizsgálatok szerint közeli társ jelenlétében a mért élettani értékek kisebb mértékben tértek el a kiindulási állapottól, és gyorsabban rendeződtek vissza. A kutatók a szabályozás „hatékonyságát” nemcsak a változás nagysága, hanem annak időtartama alapján is értékelték, majd a két szempontból egy összesített válaszértéket képeztek. A résztvevők ugyanazon a napon, véletlenszerű sorrendben teljesítették az egyedüli és a társas feltételt.
A kutatás egy anyákból és csecsemőkből álló előzetes pilotvizsgálattal indult, ezt három előre regisztrált felnőttkísérlet követte. Az eredmények a „szociális fiziológia” elképzelését támaszthatják alá: eszerint a közeli kapcsolatok nem csupán a hangulatot és a viselkedést befolyásolják, hanem a homeosztázis – a belső egyensúly fenntartásának – testi folyamataiban is részt vesznek. A szerzők szerint ez új szempontot adhat annak megértéséhez, miért kapcsolódik a társas kapcsolatok megléte az egészséghez és a hosszabb élettartamhoz.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔