Kálmán Imre Amerikában sem találta a helyét a fasizmus előli menekülés után
Kálmán Imre 1882. október 24-én, illetve saját használatában olykor október 25-én született Siófokon. Egy gabonakereskedő hat gyermeke közül harmadikként látta meg a napvilágot, és már kisgyermekként érdeklődött a zene iránt: négyévesen hegedűleckéket vett, később zongorázni tanult. A család budapesti költözése után a fasori gimnáziumban tanult, tizenöt éves korától pedig a Zeneakadémiára járt, ahol Bartók Béla évfolyamtársa volt. A családi elvárások miatt jogot is tanult, emellett a Pesti Napló zenei rovatát vezette.
Zongorista pályafutását krónikus ínhüvelygyulladás szakította félbe, ezért a zeneszerzői szakra váltott. Első operettje, az 1908-ban bemutatott Tatárjárás 144 előadást ért meg, és Bécsben is színpadra került. Kálmán Imre ezután a császárvárosba költözött, ahol olyan műveket komponált, mint A bajadér, a Marica grófnő, A cirkuszhercegnő és A montmartre-i ibolya.
Legnagyobb sikere a Csárdáskirálynő lett. Az operettet 1915-ben mutatták be Bécsben, ahol megszakítás nélkül 800 alkalommal játszották, a következő tizenöt évben pedig világszerte harmincezer előadást ért meg. Budapesten 1916. november 3-án, először Csárdáskirályné címmel került színpadra. A fasizmus elől Amerikába menekült zeneszerző ott sem találta meg igazán a helyét; az évfordulós írás életútját és munkásságát kvízzel is felidézi.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔