„Mindegyik hőslélekkel halt meg” – A tizenhárom aradi vértanú
Alig két hónappal a világosi fegyverletétel után, 1849. október 6-án a császári megtorlás során Aradon kivégezték a magyar szabadságharc tizenhárom katonai vezetőjét – tizenkét tábornokot és Lázár Vilmos ezredest –, miközben Pesten gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnököt is kivégezték. A véres megtorlásnak összesen 157 hazafi esett áldozatul. Aradon kilenc tisztet bitófán akasztottak fel, négyet pedig a vár sáncában lőttek agyon.
A kivégzés előtt Howiger osztrák várparancsnok minorita szerzeteseket rendelt a foglyok mellé vigasztalásul. Sujánszky Euszták és rendtársai október 6-án hajnali két órakor tértek vissza a várhoz, és az utolsó pillanatig a halálraítéltekkel maradtak. Meggyóntatták a tiszteket, köztük a börtönben katolikus hitre tért Damjanich Jánost is, aki feleségének, Emíliának vigasztaló imát fogalmazott meg. A visszaemlékezések szerint a rabok méltósággal és rendíthetetlen lélekkel fogadták sorsukat; a síró papokat Nagysándor József és az ágostai vallású Leiningen-Westerburg Károly gróf buzdította közös imádságra.
A tragédia napján Arad mély gyászba borult, a boltok bezártak, az emberek este gyertyát gyújtottak a vesztőhelyen, másnap pedig gyászmisét tartottak. A mártírok holttestei éveken át jeltelen sírokban feküdtek, amíg helyre nem állt az alkotmányos rend. Az aradi vértanúk halálának napját 2001-ben hivatalos nemzeti gyásznappá nyilvánították.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔