Öt jel, amely a személyes határok semmibevételére utal

A személyes határok megsértése gyakran nem egyetlen látványos konfliktusban, hanem ismétlődő, apró helyzetekben válik felismerhetővé. Határaink nemcsak a fizikai érintésre vagy a személyes térre vonatkoznak, hanem arra is, mennyi időt és figyelmet tudunk adni másoknak, milyen információkat osztunk meg, mikor vagyunk elérhetők, és mekkora érzelmi terhet vállalunk.

Figyelmeztető jel lehet, ha valaki egyértelmű „nem” után tovább győzköd, alkudozik vagy nyomást gyakorol ránk. Ugyancsak problémás, ha bűntudatot keltő mondatokkal próbál rávenni valamire, például azt sugallja, hogy aki igazán fontosnak tartja őt, az teljesíti a kérését. Ilyenkor a beszélgetés már nem a mi szükségleteinkről szól, hanem arról, hogy rossz embernek érezzük magunkat a visszautasítás miatt.

Sokat elárul az is, mi történik a jelzésünk után. A határok idővel változhatnak, de ez közös megbeszélést igényel; nem ugyanaz, mint amikor valaki egyszerűen figyelmen kívül hagyja korábbi kérésünket. Egy egészséges kapcsolatban a másik fél akkor is komolyan veszi a kellemetlenségünket, ha ő maga nem érzi indokoltnak. A rendszeres kritizálás, hibáztatás, megalázás, illetve az állandó rendelkezésre állás elvárása szintén arra utalhat, hogy a kapcsolatban felborult a kölcsönös tisztelet.