Az első magyar film 125 éves története: vetítőgépből kamera, tűzvész, tetőteraszos stúdió

A magyar filmgyártás 125 éve, 1901-ben vette kezdetét Pekár Gyula A táncz című művével: ezt tekintik az első tudatosan rendezett, magyar alkotókkal és színészekkel készült játékfilmes alkotásnak. A Lumière-fivérek munkatársai már 1896-ban forgattak Budapesten – lovasokat, díszhintókat, a Lánchíd forgalmát –, de azok külföldi dokumentumfelvételek voltak, alig fél évvel a mozi születése után.

Pekár az Uránia Magyar Tudományos Színházban a tánc ókortól a modern korig ívelő történetéről tartott előadást, és itthon, magyar szereplőkkel akarta elkészíteni az illusztrációkat. Kamerája nem volt, ezért Zsitkovszky Béla, az Uránia fényképésze és technikusa egy vetítőgépet alakított felvevőgéppé. Forgattak az Uránia tetőteraszán és a Műjégpályán. Blaha Lujza, Márkus Emília, Fedák Sári, Hegedűs Gyula és Varsányi Irén mellett az Operaház balettkara is szerepelt; a táncokat Cesare Smeraldi, az Opera balettmestere tanította be. Huszonnégy, egy-két perces kinematogram készült görög tánccal, Salome táncával, tarantellával, menüettel, mazurkával, palotással, verbunkossal és csárdással.

A bemutató előtt alig egy hónappal a laborban egy villanykörte felrobbanása tüzet okozott, a gyúlékony nyersanyag elégett. Közadakozás indult, Zsitkovszky újrakezdte a forgatást, a tervezett premiert mégsem kellett elhalasztani. A nagyjából kétórás műsort Pekár személyesen vezette fel, az Uránia zenekara élőben kísérte a vetítést.