Sarlóval a nyakukon temették el őket, nehogy visszatérjenek a halálból
Az északnyugat-lengyelországi Noteć folyó melletti Drawsko 1 nevű temetőben sajátos, a szakirodalomban „vámpírtemetkezésként” emlegetett sírokra bukkantak a kutatók. A pénzérmék alapján a 17–18. századra datált lelőhelyen 2008 és 2012 között 285 csontvázat tártak fel. Míg a többséget szokványos módon, fakoporsóban helyezték örök nyugalomra, hat sírban a visszatérő halottaktól való félelem egyértelmű rituális nyomait azonosították.
A hat sírban egy férfi, három nő, egy kamaszlány és egy gyermek vagy meghatározhatatlan nemű fiatal feküdt, jelezve, hogy a rítus nem korhoz vagy nemhez kötődött. Öt halottra sarlót helyeztek a torok vagy a has tájékára, hogy felkelési kísérlet esetén megvágja a testet, kettőnél pedig nagyméretű követ tettek az állkapocs alá, vélhetően a harapás megakadályozására. A sírokat a rendes temetkezések közé ásták, vagyis az érintetteket nem rekesztették ki teljesen a helyi közösségből.
A fogzománc stroncium-, szén- és oxigénizotópos vizsgálata megcáfolta, hogy az elhunytak kitaszított idegenek lettek volna: mindannyian helyben nőttek fel, és csontjaik sem mutattak eltérést az átlagos egészségi állapottól vagy sérülésektől. A különleges bánásmód hátterében szláv néphiedelmek állhattak; a kutatók felvetése szerint a 17. századi kolerajárványok idején a babona különösen a kór legelső áldozataitól tarthatott, megakadályozandó a halálból való visszatérésüket.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔