Konferencián vizsgálják, mit tudott a Vatikán az 1919-es Tanácsköztársaságról
Az Apostoli Szentszék és az 1919-es Tanácsköztársaság kapcsolatát vizsgálják azon a nemzetközi konferencián, amelyet október 28–29-én rendeznek a római Pápai Gergely Egyetemen. A tanácskozás középpontjában a Szentszék 20. századi totalitárius rendszerekhez való viszonya áll. Az első napon Tóth Tamás egyetemi tanár és egyháztörténész azt mutatta be, milyen információk jutottak el a Vatikánba a magyarországi politikai fordulatokról, valamint hogyan értékelték ott a Tanácsköztársaság működését és egyházpolitikáját.
Az előadás szerint az első világháború és az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után a Vatikán tisztában volt azzal, hogy Magyarország történelmi és vallási szempontból is sorsdöntő időszakba került. Az őszirózsás forradalom, a Károlyi Mihály vezette politikai átmenet, majd a Vix-jegyzék elfogadhatatlan területi következményei vezettek ahhoz, hogy 1919. március 21-én kikiáltották a proletárdiktatúrát és létrejött a Tanácsköztársaság. Magyarországon ekkor még nem működött nunciatúra, ezért a fejleményeket Teodoro Valfrè di Bonzo bécsi apostoli nuncius követte, aki jelentéseiben XV. Benedek pápát és a vatikáni államtitkárságot is tájékoztatta.
A március 24-i jelentésekben az anarchia veszélye és a budapesti nunciatúra sürgős felállításának szükségessége is megjelent. Április 25-én a nuncius már teljes egyházüldözésről számolt be: papokat és szerzeteseket félemlítettek meg, sokakat elűztek vagy bebörtönöztek, a szerzetesi közösségeket pedig felbomlással fenyegették. A Tanácsköztársaság 133 napja később hivatalos ünnepi időszakként szerepelt, a keresztény közösségek számára azonban súlyos megpróbáltatást jelentett.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔