A klímafinanszírozás és a fosszilis energiahordozók állnak a COP31 középpontjában
A november 8-án kezdődött és november 20-ig tartó COP31 klímakonferencia Antalyában zajlik, Törökország és Ausztrália közös rendezésében. A tárgyalások középpontjában két kérdés áll: hogyan finanszírozzák a kibocsátáscsökkentést és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, illetve milyen formában jelenjen meg a fosszilis energiahordozóktól való átállás a hivatalos megállapodásban. A konferencia jelentőségét növeli, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint a globális felmelegedés várhatóan már a következő néhány évben meghaladja a Párizsi Megállapodásban rögzített 1,5 Celsius-fokos célt.
A klímafinanszírozásról két évvel korábban az a cél született, hogy 2035-re évi 300 milliárd dollárt mozgósítsanak a kibocsátáscsökkentésre és az alkalmazkodásra. A gazdag országok 2024-ben 136,7 milliárd dollárt biztosítottak, miközben a tavalyi COP30-on az alkalmazkodásra szánt források megháromszorozását is célul tűzték ki. A finanszírozási vita tétjét jól mutatja a himalájai gleccseromlás: az áradások mintegy 1500 ember halálát okozták, több mint 5000-en eltűntek, a kár pedig csaknem 5 milliárd dollárra rúgott. Nepal 20 millió dollárt kapott a helyreállításra, ami a becsült veszteség kevesebb mint egy százaléka.
A fosszilis energiahordozókról három éve még az átállást sürgette a zárószöveg, tavaly viszont egyszer sem említette őket. Ez különösen érzékeny Törökország és Ausztrália számára: Ausztrália jelentős szén- és földgázexportőr, Törökország villamosenergia-rendszere pedig erősen támaszkodik a fosszilis tüzelőanyagokra. A konferencia informális kezdeményezései között Murat Kurum környezetvédelmi miniszter az energiafelhasználás villamosításának arányát a jelenlegi 23 százalékról 35 százalékra emelné, miközben a fenntarthatóbb mesterséges intelligenciáról szóló vállalás nem tartalmaz kötelező előírásokat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔