Michelle Tea a poliamória lehetőségeiről
Michelle Tea személyes esszéjében a házasság, a poliamória és a queer közösségek társadalmi elfogadásának kérdéseit kapcsolja össze saját életének emlékeivel. Első házasságát 2000-ben kötötte transznemű barátjával, Aldóval, ám kapcsolatuk jogilag nem volt elismert. A ceremóniára egy otthoni bingóest után került sor, amely maga is szabálytalan szerencsejátéknak számított, mivel a résztvevők pénzben játszottak.
Az esküvőt Jo-Jo és Tommy otthonában tartották, egy olyan, idősebb butch–femme párnál, akik díjnyertes leszbikus pornófilmek készítőiként és nyitott házasságukhoz kapcsolódó szexpartijaikról voltak ismertek. Jo-Jo, aki boszorkányként tekintett magára, 19,99 dollárért vállalta a szertartást; a menyasszonyi tortát egy Safeway üzletből szerezte be. Tea ruháját egy utcai árustól vásárolta, fátyol helyett pedig egy gyerekosztályon talált, műpillangókkal díszített koronát viselt. A szertartás egyszerre volt játékos, improvizatív és a hagyományos esküvői minták kifordítása.
Tea később arra jut, hogy a házasság megnyitása arra kényszeríti a feleket: ne egymás kiterjesztéseként, hanem különálló, összetett emberként tekintsenek a másikra. Esszéje közben felidézi a san franciscói queer, punk közegét és a Gay Shame aktivizmusát is, amely a házasság és a társadalmi beilleszkedés helyett a kapitalizmus, a rasszizmus, a szexizmus és az intézményi képmutatás bírálatát helyezte előtérbe.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔