Ezt az egy dolgot kellene eltanulni a japán idősektől: másképp állnak az öregedéshez

Míg a nyugati kultúrában az öregedést gyakran a hanyatlás kezdetének tekintik, addig Japánban azt az élet természetes folytatásaként és egyben fejlődésként szemlélik – az időseket tisztelik, és aktív szerepet várnak el tőlük a közösségben. A Femina cikke szerint éppen ez a felfogás, vagyis nem az öregedés legyőzésére, hanem azzal való harmonikus együttélésre való törekvés az, amit érdemes eltanulni tőlük: a jó öregedés nem a szerencsén, hanem a napi döntéseken múlik. Japánban él a világ egyik legidősebb népessége, és számos idős ember a legjobb példa erre. Nagaoka Mieko a nyolcvanas éveiben kezdett úszni egy térdsérülés miatt, százévesen könyvet jelentetett meg, és végül 18 világrekordot tartott; 105 évesen, rajongói tapsa közepette vonult vissza a versenyzéstől. Hidekichi Miyazaki 105 évesen döntötte meg a 105 év feletti korosztály 100 méteres sprintrekordját – amikor erről kérdezték, csupán annyit mondott: „Nem vagyok elégedett az idővel." A hegymászó és síelő Miura Yuichiro pedig már negyvenes éveiben lesíelt az Everestről, ezt a hőstettet pedig Oscar-díjas dokumentumfilm örökítette meg. A történetekből kirajzolódik, hogy a mozgás, a tanulás és az egészséges versenyszellem kulcsszerepet játszik a méltóságteljes időskorban.