Európában húszszorosra nőtt a kiterjedt hőviharok száma az 1960-as évektől
Egy átfogó, a Reuters által két tucat klímakutató bevonásával készített elemzés szerint az 1960-as évek óta húszszorosára nőtt a hatalmas területeket érintő, rendkívüli hőhullámok, az úgynevezett hőviharok éves száma. A kutatók 1960-tól napjainkig minden nap minden órájának globális hőmérsékleti adatait vizsgálták. Hőviharnak azt a hőhullámot minősítették, amelynek csúcspontján a Föld felszínének legalább egy százalékát – nagyjából fél Kanada területét – rendellenes hőség borítja.
Az 1960-as években átlagosan évi öt hővihar volt, a jelenlegi évtizedben már évi 102. Ugyanebben az időszakban a légköri szén-dioxid-koncentráció több mint 30 százalékkal nőtt, az érintett földfelszín aránya pedig több mint tizenkétszeresére emelkedett. A valaha mért legnagyobb esemény, a Vera 2023–2024-ben 367 napig tartott, és a felszín csaknem 85 százalékát érintette, Texastól az amazóniai folyami delfineken át az elefántcsontparti kakaóültetvényekig.
A hővihar-kaszkádok átlagos időtartama az 1960-as évek körülbelül két hónapjáról a 2000-es évek elejére kilenc hónapra nőtt. 2008. július 6-án indult egy kaszkád, amely azóta sem ért véget: több mint 18 éve folyamatosan legalább egy hővihar sújtja a bolygót. Jelenleg a Raimundo tart, 2026. február 28-án kezdődött, a felszín csaknem háromnegyedét érintette, és az idei európai hőséghez, valamint a spanyolországi és franciaországi erdőtüzekhez is hozzájárult. A Reuters élő nyomkövetőt is indított az aktív hőviharokra.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔