A beszéd közbeni gesztusok a gondolkodást és az emlékezetet is segíthetik
A beszéd közbeni gesztusok nem csupán a hallgató számára teszik szemléletesebbé a mondanivalót, hanem magának a beszélőnek is segíthetnek a gondolatok rendezésében. Susan Goldin-Meadow, a Chicagói Egyetem pszichológusa és munkatársai egy 2001-ben, a Psychological Science folyóiratban közölt vizsgálatban azt tesztelték, hogyan hat a gesztikulálás a gondolkodásra. Gyerekeknek és felnőtteknek betűket vagy szavakat kellett megjegyezniük, miközben egy matematikai feladat megoldását magyarázták. Több elemet tudtak felidézni azok, akik közben szabadon használhatták a kezüket.
A kutatók szerint a jelentéssel bíró mozdulatok tehermentesíthetik a véges kapacitású munkamemóriát. Egy térbeli viszony, egy útvonal vagy egy folyamat lépéseinek kézzel való megjelenítése részben átveheti a gondolatok mentális fenntartásának terhét. Nem minden kézmozgásnak van azonban ilyen hatása: az értelmetlen hadonászás, egy toll forgatása vagy a ruha igazgatása nem feltétlenül segíti a megértést.
A gesztusok ráadásul nem kizárólag tanult, másoktól ellesett kommunikációs eszközök. Goldin-Meadow és Jana Iverson 1998-as vizsgálata szerint születésük óta vak gyerekek és kamaszok is gesztikuláltak beszéd közben, akkor is, ha beszélgetőpartnerük nem láthatta a mozdulataikat. A sok gesztikulálásból ezért önmagában nem lehet következtetni valaki személyiségére vagy lelkiállapotára; a témát, a kulturális hátteret és a beszédhelyzetet is figyelembe kell venni. A leghatékonyabb kommunikációban a szavak és a mozdulatok kiegészítik egymást, de a magyarázat gesztusok nélkül is követhető marad.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔