Jeanette Winterson szerint nem elkerülhetetlen a mesterséges intelligencia disztópiája
Jeanette Winterson szerint a mesterséges intelligencia fejlődése nem egyszerű technológiai újítás, hanem az emberi történet újabb fordulópontja. A brit író a 2021-ben megjelent 12 Bytes című esszékötetében azt vizsgálta, hogyan alakíthatja át az AI a mindennapi életet, miközben korábbi műveiben is rendszeresen foglalkozott lehetséges jövőkkel, a technológiával és az emberi természet határaival. A The Stone Gods például egy klímakatasztrófa utáni, robotokkal és nem öregedő emberekkel benépesített világot képzelt el, a Frankisstein pedig Mary Shelley történetét kapcsolta össze a jelenkori mesterséges intelligenciával és robotikával.
Winterson úgy látja, hogy az AI-t inkább „alternatív intelligenciának” kellene nevezni, és nem pusztán eszközként kellene tekinteni rá. Szerinte a döntő kérdés az, hogy az emberek milyen jövőt akarnak felépíteni vele. Elképzelhetőnek tart egy olyan rendszert, amely az energiaellátást, a közlekedést, a munkát és a közszolgáltatásokat összehangolva az emberi jólétet szolgálja.
Az írónő ugyanakkor nem bagatellizálja a veszélyeket. Attól tart, hogy az ipari forradalomhoz hasonlóan az AI előnyei is kevesekhez kerülhetnek, miközben tömegek veszíthetik el megélhetésüket, egész kontinensek maradhatnak le, az adatközpontok pedig komoly környezeti terhet jelenthetnek. Winterson szerint a disztópia nem elkerülhetetlen: a kimenetelt elsősorban politikai és gazdasági döntések, valamint az határozza meg, hogy a társadalom képes-e újragondolni a munkáról és az emberi értékről alkotott régi elképzeléseit.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔