A lepantói csata megtörte az oszmán flotta legyőzhetetlenségének mítoszát
1571. október 7-én a Lepantói-öböl bejáratánál csapott össze a pápaság, Spanyolország és Velence által létrehozott Szent Liga flottája az Oszmán Birodalom hajóhadával. A több tízezer áldozatot követelő ütközet a kora újkor egyik legnagyobb és legvéresebb tengeri csatája lett. A keresztény győzelem nem hozott tartós geopolitikai áttörést, az európai remények gyorsan szertefoszlottak, de az oszmán tengeri fölényről kialakult kép végleg megrendült.
A konfliktus közvetlen előzménye Ciprus oszmán inváziója volt. Az Oszmán Birodalom 1570 februárjában követelte a sziget átadását Velencétől, az elutasítást követően pedig nyáron megkezdte a hadjáratot. Ez a válság végül összefogásra késztette a korábban rivalizáló katolikus hatalmakat: a Szent Liga 1571 májusában alakult meg, Spanyolország, Velence és a pápaság részvételével, hozzájuk több itáliai állam és a Szent János Lovagrend is csatlakozott.
Az egyesített keresztény flotta szeptember 16-án indult el Messinából, élén Don Juan de Austria parancsnokkal. A vallási jelképekkel kísért vállalkozás mögött korszerű katonai erő állt: Velence tapasztalt legénységet és erősen felfegyverzett galeasszokat biztosított. A források eltérő adatai szerint nagyjából 230 oszmán hadihajó állt szemben 208 keresztény gályával és hat galeasszal. A lepantói győzelem lezárt egy korszakot a Mediterráneum történetében: a korábbi oszmán sikerek után többé nem lehetett változatlanul fenntartani a török flotta legyőzhetetlenségének mítoszát.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔