Lady: szellemesen harsány szatíra az angol arisztokráciáról
A Lady című film az angol arisztokrácia különcségét, szélsőséges gazdagságát és a társadalom hétköznapi valóságától való elszakadását figurázza ki. Samuel Abrahams író-rendező első nagyjátékfilmje áldokumentumfilmes formában követi Lady Isabella Ravenhyde-ot, az önmagát folyamatosan a figyelem középpontjába helyező, rendkívül gazdag nőt, valamint Samet, a fiatal filmes dokumentumfilmezőt. A történet középpontjában az áll, hogy Isabella állítólagos Netflix-megbízásra hivatkozva próbálja rávenni a stábot, hogy forgassa őt vidéki kastélyában.
A Netflix-projekt valójában hazugság, Isabella azonban meg van győződve arról, hogy fényűző életmódja és személyisége önmagában elegendő a közönség érdeklődésének felkeltéséhez. A filmben látványos ruhákkal, túlzásba vitt alkoholfogyasztással, értelmetlen követelésekkel és a szolgálói iránti érzéketlen viselkedéssel próbálja bizonyítani, hogy ő „az arisztokrácia válasza a Kardashianokra”. Egy különös, előre nem lelőhető fordulat váratlanul igazolni látszik az elképzeléseit.
A főszerepet Sian Clifford játssza, aki a Fleabagban Phoebe Waller-Bridge visszafogott, állandóan háttérbe szorított testvérét alakította. A Ladyben ennek szinte az ellenkezőjét mutatja: Isabella harsány, nárcisztikus, kiszámíthatatlan és megszállottan vágyik a figyelemre. Clifford alakítását a kritika a film legnagyobb erejének tartja; fizikai komédiával, éles hangsúlyokkal és fokozatosan feltáruló sebezhetőséggel teszi szerethetőbbé a kezdetben pusztán nevetségesnek tűnő figurát. A film szatírája nem különösebben összetett, de a főszereplő energiája végig működteti.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔