1956-ban semmisült meg a legtöbb irat – ezt várja a levéltár főigazgatója az ügynökakták megnyitásától
November 4-étől nyilvánosan beazonosíthatóvá válik több tízezer egykori állambiztonsági ügynök, az iratok értelmezése azonban komoly körültekintést igényel. Cseh Gergő Bendegúz, a levéltár főigazgatója figyelmeztetett: a dokumentumok tartalma nem minden esetben felel meg a valóságnak és rendkívül hiányos, így a történeti rekonstrukcióhoz más források bevonására és alapos történészi forráskritikára van szükség. Az érzelmi és társadalmi feldolgozásban mentálhigiénés szakemberek segítségére is szükség lesz, különösen mivel az áldozati és tettesi szerepek egy diktatúrában gyakran összefonódtak: sokakat zsarolással kényszerítettek együttműködésre, és a megfigyelőket maguk is ellenőrizték.
A tisztánlátást súlyos forráshiány nehezíti. A Rákosi- és a Kádár-rendszerben becslések szerint mintegy 150 ezer ügynök tevékenykedhetett, de alig több mint egyharmaduk neve ismert, és részletes adatokat tartalmazó B-dosszié mindössze tíz százalékukról maradt fenn. A legsúlyosabb iratveszteség 1956-ban történt, amikor a forradalmárok megostromolták az ÁVH központjait, majd a leverést követően az állambiztonság folytatta a megsemmisítést. Az 1960-as évek elején a korabeli politikai elitet érintő koncepciós perek iratait tüntették el, az 1970-es évek anyagaiból pedig a rendszerváltáskor távozó elit és a tartótisztek semmisítettek meg dokumentumokat zsarolási szándékkal vagy ügynökeik védelmében.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔