Palotaépítési kedvet hozott a pápába vetett bizalom Rómában
Egy 146 épület adatait vizsgáló gazdaságtörténeti kutatás kimutatta, hogy a reneszánsz kori római palotaépítési hullámot nem a pápaság 1377-es, avignoni fogságból való visszatérése, hanem a tartós intézményi bizalom egy évszázaddal későbbi kiépülése indította el. XI. Gergely pápa visszatérésekor az azonnali fellendülés elmaradt, mivel a vagyonos rétegek a pápák kiszámíthatatlan jelenléte – például IV. Jenő kilencéves római távolléte – miatt túlságosan kockázatosnak tartották a nagyszabású ingatlanberuházásokat.
A Giambattista Nolli 18. századi térképeit és levéltári adatokat ötvöző elemzés szerint a valódi áttörést IV. Szixtusz pápa 1475-ös Etsi universis bullája hozta el. A rendelet engedélyezte a bíborosok ingatlanjainak örökítését, ami gyakorlatilag megszüntette a vagyoni adót, és 300 százalékkal növelte az építési kedvet. Mivel az egyházi elit saját vagyont fektetett be, érdekükké vált a pápák Rómában tartása: ezt követően a pápai távollétek száma 81,5 százalékkal csökkent.
A megbízható intézményi környezet a világi mecénásokat is beruházásokra ösztönözte: az első ötven évben minden tíz egyházi palota hat világi építkezést vonzott maga után. A Daron Acemoglu, Avner Greif és Gérard Roland elméleteit igazoló tanulmány rámutat, hogy az 1378 és 1599 között emelt paloták 84 százaléka ma is áll.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔