A hegyi gorillák megmentése bizonyítja, hogy működhet a természetvédelem
A hegyi gorillák története ritka, de fontos bizonyítéka annak, hogy a természet pusztulása nem feltétlenül visszafordíthatatlan. Az 1980-as években a faj a kihalás szélére került, ma azonban már több mint 1100 hegyi gorilla él Uganda, Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság összefüggő térségében. A Bwindi Impenetrable National Parkban a turisták fejenként 800 dollárt fizetnek azért, hogy ellenőrzött körülmények között megfigyelhessék az állatokat. A gorillák jelenléte a környező falvakban is gazdaságot teremtett: a helyiek fafaragásokat és szállást kínálnak, évente akár 40 ezer látogató érkezik, a parkban pedig számos ranger és idegenvezető dolgozik.
A növekedés mögött nem egyetlen intézkedés, hanem évtizedeken át fenntartott természetvédelmi munka áll. A közvetlen védelem, a tudományos alapú fajkezelés és a helyi közösségek bevonása együtt tette lehetővé, hogy a gorillák állománya gyarapodjon, miközben az állatok az erdei ökoszisztémában is szerepet töltenek be a magok terjesztésével. A WWF idei Living Planet Reportja szerint ugyanakkor 52 év alatt 73 százalékkal csökkent a megfigyelt vadállat-populációk átlagos mérete. A jelentés a természetrombolás fő hajtóerejeként az élelmezési, az energia- és a pénzügyi rendszert jelöli meg. Más fajoknál, például a zöld teknősöknél, a tigriseknél és a dél-afrikai elefántoknál szintén javulás látható, de ezek a sikerek nem jelentik a veszély elmúlását. Azt mutatják, hogy összehangolt tudományos, politikai és közösségi fellépéssel a természet képes regenerálódni.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔