Sissel Jo Gazan „Egyetlen cseppben” – kritika a krimi és felnövéstörténet határáról
Sissel-Jo Gazan dán író Egyetlen cseppben című regényének kritikája szerint a mű a krimi és a felnövéstörténet határán áll: gyilkosság és nyomozó van benne, a szerzőt mégis jobban érdeklik a szereplők, mint a bűnügy, utóbbit inkább katalizátorként használja. A recenzió szerint a „skandináv krimi” polcra illene, de a kötetet nem az Animus adta ki, így nem a megszokott sötétszürke-vörös egyenborítóban jelenik meg. Gazan magyarul megjelent négy regényéből három hasonló, határátlépős krimi: A dinoszaurusz tolla inkább a dinoszauruszok és madarak rokonságáról szól, mint a gyilkosságról, a Fehér virágok pedig egy gyermek eltűnésével indul, majd lassan csöpögteti a bűnténnyel kapcsolatos információkat.
Az Egyetlen cseppben is ezt az utat járja. A szerző természettudományos kutatói múltja a kovamoszatok és a chilei tűzcserje részletes tárgyalásában, valamint a törvényszéki botanikában – a tetthelyi növénymaradványok és pollenek elemzésében – is megjelenik. A történet 1984-ben, egy dán kisvárosban játszódik. A kamasz főszereplő, a Koreában született, dán nevelőszülőknél felnövő Mia dühös a világgal és a szüleivel; egy veszekedés után felmegy a szobájába, az anya elmegy a postára, és nyoma vész. A bűneset így hétköznapi helyzetből fordul váratlan kanyarba, majd a recenzió szerint a bűntény egyre inkább háttérbe szorul, a fókusz más rétegekre terelődik.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔