A bronzkorban is használt megalitikus közösségi sírokat tártak fel a spanyol partvidéken
A dél-spanyolországi Trafalgar nekropolisz feltárása új bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a megalitikus közösségi sírok használata nem ért véget a rézkorral. A Gibraltári-szoros közelében a Cádizi Egyetem és együttműködő intézmények kutatói két monumentális kősírt vizsgáltak meg, és 16 eltemetett ember csontmaradványaiból vettek mintát radiokarbonos kormeghatározáshoz.
Az eredmények szerint a temetkezési helyet Kr. e. 1875 és 1625 között, a Kr. e. 2. évezred első felében használták. Ez a trafalgari lelőhelyet az ibériai megalitikus temetkezési hagyomány egyik legkésőbbi ismert példájává teszi. Az elhunytakat nagyobb csoportokban helyezték el a parti dűnék között, ami arra utal, hogy a közösségi rítusok a bronzkorban is fontosak maradtak.
A kutatók szerint a sírok eredeti építési ideje különösen lényeges kérdés, mivel korábbi megalitikus építményeket a későbbi generációk gyakran újra felnyitottak. Trafalgarban azonban nem találtak korábbi településre vagy temetkezésre utaló nyomokat, ezért elképzelhető, hogy a sírokat nem örökölték, hanem röviddel a datált temetkezések előtt emelték. Ez azt jelezné, hogy a dél-ibériai közösségek máshol már visszaszoruló hagyományt őriztek tovább. A lelőhely további vizsgálatát a szél és a folyamatosan vándorló homok nehezíti, ezért állagmegóvásra és újabb ásatásokra is szükség lesz.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔