Mind az öt genetikai „betű” megvan a Ryugu kisbolygó ősi mintáiban
A Japán Űrügynökség (JAXA) Hayabusa2 küldetése 2020-ban hozott haza mintákat a Ryugu kisbolygóról; egy Nature Astronomy-ban megjelent japán vizsgálat most mind az öt alapvető nukleobázist kimutatta bennük. Ezek a genetikai kód „betűi”: az adenin és a guanin (purinok), valamint a citozin, a timin és az uracil (pirimidinek). Cukrokkal és foszfátokkal nukleotidokká állnak össze, nélkülük nem létezne a DNS és az RNS. 2023-ban egy nemzetközi csapat már igazolta az uracilt ugyanebben az anyagban; az új eredmény a teljes készletet megerősíti.
A Hayabusa2 összesen 5,4 gramm érintetlen kisbolygóanyagot szállított. A kutatók ultra-tiszta laborban, vízzel és sósavval vonták ki, majd tisztították a szerves molekulákat, hogy elkerüljék a földi szennyeződést. A két vizsgált Ryugu-mintában mind az öt bázis nagyjából hasonló mennyiségben volt jelen. Ez összhangban van a 1969-ben Ausztráliában lehullott Murchison- és az 1864-es franciaországi Orgueil-meteorittal, valamint a NASA Bennu-küldetésének 2025-ös eredményével, ahol szintén mind az öt nukleobázist megtalálták. A meteoritok a légkörön áthaladva szennyeződhetnek, a közvetlenül űrben gyűjtött Ryugu- és Bennu-minták ezért tisztább képet adnak.
Ezek a testek a korai Naprendszer maradványai, anyaguk nagyjából 4,5 milliárd éve viszonylag változatlan. Kémiai arányaik eltérnek: a Murchison purinokban gazdagabb, a Bennu és az Orgueil pirimidinekben; a különbséget az ammónia is alakíthatja. A felfedezés azt sejteti, hogy az élet építőelemei már milliárd évekkel ezelőtt, űrbeli környezetben is kialakulhattak, és aszteroidák juttathatták őket a korai Földre.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔