Jan van Eyck portréiról és a humanitás ábrázolásáról írt a Guardian
Bár a Cambridge-i szótár 2026-ban a „human” (emberi) szót választotta az év szavának, annak valódi jelentése Jan van Eyck csaknem 600 éves képein mutatkozik meg igazán – írja a Guardian Art & Design. A National Gallery először gyűjtötte egybe a 15. századi németalföldi mester mind a kilenc portréját, amelyek Berlinből, Bécsből, Drezdából, Brugge-ből és a romániai Nagyszebenből (Sibiu) érkeztek kölcsönbe.
Van Eyck aprólékos részletei – egy apró heg, az erezett szemek, a megereszkedett toka, a lilás szemölcs vagy a piszkos körmök – forradalmasították a reneszánsz portréfestészetet, és Nicholas Flory társkurátor szerint ma is olyan életszerűvé teszik az alakokat, mintha a metrón látnánk őket. Ernst Gombrich művészettörténész 1960-as könyvében megjegyezte, hogy a tökéletes másolat még nagyítóval is elérhetetlen, hiszen a virtuózok is emberek; a cikk pedig a viktoriánus regények mellett a Grand Theft Auto VI hiperrealizmusát is párhuzamba állítja ezzel.
Az írás kitér az 1434-es Arnolfini-portré máig megfejtetlen rejtélyeire is, amelyek Maggie O’Farrell 2022-es regényéhez hasonlóan írókat is megihlettek. A gyakran alig laptop méretű képek Lucian Freud és Jenny Saville munkáihoz hasonlóan szembesítenek saját esendőségünkkel – azokkal a hibákkal és érzelmekkel, amelyek a szótár szerint emberré tesznek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔