Különös játékot talált ki, és szinte szadista élvezettel figyelte, ahogy sorra meghalnak
Az Index interjút készített a hetvenéves Michele Marival, aki Olaszországban évtizedek óta elismert író, filológus és irodalomtörténész, ám művei ez idáig nem jelentek meg magyar fordításban. Az 1955-ben Milánóban született szerző idén nyerte el a legrangosabb olasz irodalmi elismerést, a Premio Stregát az I convitati di pietra című regényével. Legújabb kötetében a halál gondolatát dolgozza fel egy sajátos történetben, amelyben harminc egykori osztálytárs gyűlik össze évről évre egy vacsorára, miközben az idő múlásával egyre kevesebben ülnek az asztalnál. Mari a saját elmúlásával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy nem is annyira félelmet, hanem mély szorongást érez.
Prózájában a valóság és a fantasztikum keveredik gótikus jegyekkel és fekete humorral. A szerző hangsúlyozta, hogy az erőteljes nyelvi megformálásra és stilizálásra azért van szüksége, hogy képes legyen megfogalmazni személyes, elfojtott gyermekkori élményeit. Az irodalom és az alkotás számára menedéket jelent a szorongás elől, otthonát szinte elbarikádozza könyvekkel, képregényekkel és filmekkel. A beszélgetésben kitért arra is, hogy az ember a magányban a leginkább autentikus, valamint felidézte édesapjához, a neves formatervező Enzo Marihoz fűződő viszonyát is, akit gyerekként egyszerre csodált és félt tőle.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔