Kele János: Bűn és bűnhődés?
A Manchester City pénzügyi fair play-ügye nem csupán arról szól, hogy egy futballklub megszegte-e a szabályokat, hanem arról is, miként lehet a tulajdonosi pénzeket piaci bevételként feltüntetni. 2013 májusában, alig egy héttel a pénzügyi év lezárása előtt a klub csaknem 10 millió fonttal lépte túl az UEFA által meghatározott határértéket. Ezt követően módosított „szponzori” szerződések készültek, és utólagos bónuszokat is beszámítottak korábbi események, illetve egy amerikai túra után. A jelentés szerint mindezt úgy tették, hogy az állítólagos szponzorokat a klub meg sem kereste.
A Premier League által megbízott független vizsgálóbizottság 40 oldalas jelentése szerint a Manchester City 2009 és 2018 között színlelt szerződésekkel álcázta tulajdonosi befizetéseit kereskedelmi bevételként. A dokumentum azt is állítja, hogy a klub akadályozta a vizsgálatot, amikor az ügyben eljárás indult. A testület a 115 vádpont közül 114 esetben találta elmarasztalhatónak az egyesületet.
Az ügy azonban még nem zárult le: a megállapítások egyelőre nem jogerősek, a Manchester City fellebbezett, az esetleges szankciókról pedig később születhet döntés. Kele János értelmezése szerint a történet a futball egészének működésére, így a hazai labdarúgásban is ismerős pénzügyi mechanizmusokra irányítja rá a figyelmet.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔