Paul Krugman átmeneti lakbérplafonnal fékezné az európai spekulációt
Paul Krugman szerint az európai lakhatási válság gyors enyhítésére átmenetileg lakbérstabilizáló intézkedésekre is szükség lehet, miközben a tartós megoldást az építési korlátozások lebontása és a kínálat bővítése jelentené. A probléma különösen a fiatalokat érinti: Rómában egyetlen szoba havi bérleti díja már eléri az 1200 eurót, a szülőktől külön élő egyetemisták pedig bevételük közel 40 százalékát fordítják lakhatásra. Krugman szerint az új lakások piacra vitele több európai országban három-öt évig is eltarthat, ezért addig átmeneti szabályozásra lehet szükség.
A közgazdász a New York-i modellt hozta példaként, ahol korlátozzák az éves lakbéremelést, az új, szabályozott lakások építését pedig akár 40 évre szóló adókedvezménnyel ösztönzik. Berlinben 2029-ig az új bérleti szerződésekben legfeljebb 10 százalékkal lehet a helyi összehasonlítható bérleti díjszint fölé menni, bizonyos új építésű ingatlanok kivételével. Krugman ezeket tökéletlen, de rövid távon működő eszközöknek tartja.
A francia államadósság miatt ennél szélesebb pénzügyi kockázatokra is figyelmeztetett. Az adósság a GDP 119 százaléka, és egy francia válság szerinte az egész eurózónát megrázhatná, mivel az ország az Európai Unió második legnagyobb gazdasága, az euróövezet GDP-jének mintegy ötödét adja. Krugman a nyugdíjkorhatárt is túl alacsonynak tartja. Az európai ipart az amerikai vámok és a kínai túltermelés nyomása miatt átmeneti protekcionista intézkedésekkel védené.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔