Több mint 500 nepáli gyermek szülők nélkül az augusztusi áradások után

Az augusztus 26-i nepáli áradások óta több mint 500 gyermek él ideiglenes menhelyeken, szüleik eltűntek vagy halottnak nyilvánították őket. A Dhading, Rasuwa és Nuwakot körzeteket érintő katasztrófa több mint 1400 emberéletet követelt, legalább 5000-en eltűntek. A kilencéves Ram Thakur anyjával és több tucat menekülővel tartott a magaslat felé, amikor a nő – aki addig a kezét fogta – azt kiáltotta nepáliul: „Chhito maathi hinda, pachhaadi na-hera” („Menj gyorsabban fel, ne nézz hátra”). Amikor a fiú mégis hátranézett, anyja már nem volt ott. Aznap reggel nyolc körül iskolába indultak; apja idegenvezető és sofőr, tíz órakor kezdődött volna a munkája, otthon volt. A „Daudanu, baadhi” („Fuss, árvíz!”) kiáltások után Thakur tizenhárom másik emberrel egy napig egy dombon rekedt, amíg egy hadsereges helikopter ki nem mentette; éhes és rémült volt, iskolatáskája, kekszével és uzsonnásdobozával, odaveszett. Majdnem négy hét elteltével egy nuwakoti állami általános iskolából kialakított menhelyen vár, huszonhat másik gyerekkel; dal, rizs és saag a napi ebéd. Anyja és apja tudott úszni, ezért nem érti, miért nem jöttek érte; a tanácsadó szerint helikopterzajra kirohan, hátha őket hozták. A nepáli jog szerint eltűnt személyt tizenkét év után lehet halottnak nyilvánítani; katasztrófánál a hozzátartozók járásbíróságon kérhetnek bírósági halotti nyilatkozatot, addig a gyerekek jogilag nem árvák. A Nepáli Nemzeti Gyermekjogi Tanács és a Save the Children e havi felmérése szerint több mint ezer gyerek él ideiglenes menhelyen, köztük több mint száz kísérő nélkül, 439-en szülők nélkül, de más rokonokkal – mondta Ayush Joshi, a szervezet nepáli programigazgatója. Leon Muwoni, az UNICEF Nepal gyermekvédelmi felelőse szerint több mint 32 000 gyereket telepítettek ki, eddig tizennyolcat sikerült szüleikhez visszavezetni. Thakur menhelyén nyolc szoba van: hatban helyi szervezetek vízálló szőnyege, ágyneműje és plüssjátéka, emeletes ágyakat építenek, a hetedik raktár, a nyolcadik konyha; a szolgálatot többnyire nepáli rendőrök és civil szervezetek női munkatársai, valamint egy tanácsadó látják el. Mintegy száz kilométerre, Dhadingban a négyéves Shibani Tama már nem beszél: mindkét szülője meghalt, a környéket és a rokonokat alig idézi fel, senki nem jött érte. Tanárai az iskolából küldték a magaslatra; Yamuna Bhattar elmondása szerint senkivel nem szól, haját nem hagyja fésülni, ruháját két-három naponta, rábeszélésre cserélik.