Tovább a PegaPollra
PEGAPOLL · HÍREK

A csontleletek feltárják a boszorkányüldözések brutalitását

Múlt-kor · 2026-11-18
🤖 AI-generált tartalom — A címet és az összefoglalót mesterséges intelligencia készítette automatikusan, emberi szerkesztői átnézés nélkül.

A kora újkori európai boszorkányüldözések áldozatainak bioarcheológiai vizsgálata élesen szembemegy azzal a kegyes, szabályozott képpel, amelyet a korabeli jogi és teológiai iratok festenek. Ainslie Rockall-Mills a Current World Archaeology 140. számában foglalta össze a fizikai bizonyítékokat.

A 15. századtól az egyházi és világi dokumentumok, köztük az 1486-os Malleus Maleficarum a boszorkányok elítélését a társadalom spirituális megtisztításaként írták le. Az előírások szerint az áldozatokat megégetés előtt meg kellett fojtani vagy le kellett fejezni, hogy szenvedésük minimális legyen, a tűz pedig csak a holttest megsemmisítését szolgálta. A leletek szerint ez a gyakorlatban gyakran nem teljesült. Az észak-olaszországi Albengában, San Calocerónál feltárt, a 9. és 15. század közé datált fiatal nő maradványain Elena Dellù antropológus olyan égésnyomokat talált, amelyek szerint a tűz akkor lobbant fel, amikor a lágyrészek még érintetlenek voltak, így a nő valószínűleg életben volt, vagy épp meghalt. A dél-lengyelországi Bochnia piacteréről hasonló, részleges megégést mutató, 17. századi boszorkányperekhez köthető leletek kerültek elő. Kísérleti igazságügyi vizsgálatok szerint a test hamuvá égetéséhez 700–800 Celsius-fokos, állandó hőmérséklet kell, a részben elszenesedett csontok tehát inkább a nyilvános erőszakot és a hosszas kínzást bizonyítják.

A temetkezések a közösségi félelmet tükrözik. A lengyelországi Drawsko 17–18. századi temetőjében öt sírban vas sarlót helyeztek az elhunyt torkára vagy medencéjére, két esetben pedig nehéz kövek nyomták a nyakat vagy az állat. Olaszországban egy tizenhárom éves lányt arccal lefelé temettek egy templom bejáratánál, Toszkánában egy nőt hajlított szögekkel a szájában, Skóciában Lilias Adie sírját 1704-ben nagy kőlappal fedték le. A stroncium-izotópos vizsgálatok szerint a lengyel esetekben a szokatlanul eltemetettek helybeliek voltak. Az erőszak főként nőket sújtott, a testek pusztítása pedig jogi mellett szimbolikus aktus is volt.

Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔
Forrás: Múlt-kor · innen ahirlevel.hu

Kapcsolódó hírek