„Bárcsak lehetőség lett volna az asszisztált halál” – személyes írás a mentális betegségekről
Torie Bosch személyes írásában édesanyja hosszú éveken át tartó öngyilkossági kísérleteiről és 2016-os haláláról ír. Az első kísérlet 1999-ben történt, amikor Bosch 15 éves volt; az ezt követő időszakban édesanyja akár két tucat alkalommal is megpróbálhatott véget vetni az életének. Volt, hogy egy évig nem történt újabb eset, máskor viszont három kísérlet követte egymást néhány hónapon belül. A család számára minden alkalommal a kórházi kezelés, az utógondozás és az újabb krízistől való félelem jelentette a mindennapokat.
2016-ban Bosch édesanyja egyedül halt meg virginiai otthonában. Bosch a Netflix megtekintési előzményeiből vette észre, hogy édesanyja csütörtök óta nem nézett műsort, miközben az asszonyt csak két nappal később találták meg. Bosch szerint édesanyja jelentős orvosi és pszichiátriai ellátást, valamint családi támogatást kapott, de ezek nem tudták megakadályozni a tragédiát. Úgy gondolja, hogy az orvosi segítséggel történő halál legalább kevésbé magányos és kevésbé megrázó halált, talán pedig életmentő alternatívát jelenthetett volna.
A pszichiátriai betegségek miatt igénybe vehető asszisztált halál jelenleg Belgiumban, Hollandiában, Svájcban és Luxemburgban érhető el. Kanada 2027 márciusában tervezte bevezetni, de október 7-én határozatlan időre felfüggesztette a programot. Simon Fraser igazságügyi miniszter az elégtelen mentálhigiénés ellátáshoz való hozzáférést és azt a kérdést emelte ki, hogy nevezhető-e egy mentális betegség gyógyíthatatlannak. Bosch maga is ismerteti az ellenérveket: a családi nyomás, az egyenlőtlen hozzáférés és az érintett döntési képességének bizonytalansága mind komoly kockázatot jelent. Mégis amellett érvel, hogy bizonyos esetekben a mentális betegség végzetes lefolyású lehet.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔