Valós párizsi tragédiák is ihlették Az operaház fantomját
Gaston Loreux 1910-ben megjelent regénye kitalált, gótikus szerelmi történet, amelynek hitelességét az író már a kezdőmondattal igyekezett megalapozni: azt sugallta, hogy az operaház fantomja valóban létezett. A történethez több, a párizsi Palais Garnier-hez kötődő valós eseményt és városi legendát is felhasznált, így a fikció és a történelmi emlékezet határai idővel összemosódtak.
A regény egyik legismertebb jelenetét az 1896. május 20-án történt baleset ihlette. A Palais Garnier-ben Alphonse Duvernoy Hellé című operáját játszották, amikor az óriási csillárt tartó szerkezet egyik ellensúlya leszakadt, áttörte a mennyezetet, majd a nézők közé zuhant. Többen súlyosan megsérültek, egy nő pedig meghalt. A regényben és Andrew Lloyd Webber musicaljében már maga a csillár zuhan le.
A föld alatti tó szintén valós építészeti elemre vezethető vissza: az operaház építésekor a magas talajvíz miatt ciszternarendszert alakítottak ki, nem pedig romantikus, titokzatos tavat. A fantom alakjához kapcsolódó legendák között szerepel a Palais Garnier elődjének, az 1873-ban leégett Salle Le Peletier-nek a története is, ám a napfény nélküli alagutakban élő zongorista történetét nem támasztják alá történeti források. Christine Daaé alakját egyes feltételezések Christina Nilsson svéd szopránhoz, mások Nanine Dorival balerinához kötik. A mű musicalváltozatát negyven éve mutatták be, legújabb filmadaptációja pedig októberben debütál.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔