Kína befolyása növekszik a tartózkodás révén, miközben mások a háborúk lezárásával küzdenek
A sencseni háromoldalú csúcstalálkozó előtt sokan egy újabb „Jalta 2.0”-tól, a világ nagyhatalmi felosztásától tartottak, Xi Jinping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin egyeztetése azonban inkább az erőviszonyok átrendeződését mutatta meg. Trump a demokraták győzelmét hozó félidős választási vereség és a februárban kirobbant, a Hormuzi-szoros forgalmát is megzavaró iráni háború közepette érkezett, Putyint pedig az ötödik éve tartó ukrajnai háború és a nyugati elszigeteltség nyomasztja.
Kína egyik konfliktusban sem harcol, mégis vásárlóerő-paritáson a világ legnagyobb gazdaságaként és a G7-ekével vetekedő iparával alakítja a feltételeket. Peking konstruktív semlegességre hivatkozva hangsúlyozza, hogy Oroszország felfegyverzése megváltoztatta volna a frontot, és 620 robbanófejre becsült készletével nem lép be egyenlő feltételekkel a fejenként mintegy ötezer fegyverrel rendelkező Egyesült Államok és Oroszország nukleáris korlátozásába.
A csúcs az ENSZ reformjáról, az olajellátásról, a Nemzetközi Büntetőbíróság bírálatáról és az atomháború elutasításáról szóló nyilatkozattal zárult. Ukrajnáról azonban nem Sencsenben döntöttek: miközben Steve Witkoff és Jared Kushner Berlinben tájékoztatta az európaiakat és Zelenszkijt, a harctéren orosz drónok érték Harkovot, az ukrán erők pedig Tatárföldön és a Kercsi hídnál támadtak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔