Élet és halál visszatérő körforgása Sylvia Plath műveiben
Sylvia Plath műveiben a halál nem feltétlenül végpontként, hanem az újjászületés lehetőségeként jelenik meg. Erről már 1971-ben vita bontakozott ki férje, Ted Hughes, valamint Plath barátja, Al Alvarez költő és kritikus között. Alvarez könyvében azt állította, hogy Plath öngyilkossága talán segélykiáltás volt, amely végzetesen félresiklott. Hughes a The Times Literary Supplementben kérte, hogy a Plathról szóló részt hagyják ki a kötetből, ám a kiadó, a Weidenfeld and Nicholson ezt elutasította. A kérdés, hogy Plath valóban meg akart-e halni utolsó öngyilkossági kísérlete során, máig nem zárult le.
A Yale Beinecke Könyvtárában újonnan hozzáférhetővé vált archív anyagok azonban árnyalják az életmű értelmezését. Egy korai, „To Miss Cox” című, mindeddig kiadatlan versében a költő a tanára halálát a négy évszak körforgásán keresztül próbálta értelmezni: minden évszak elmúlik, mégis szükséges ahhoz, hogy a következő elkezdődhessen. Ugyanez a szerkezet bukkan fel későbbi prózai műveiben is.
A „Mary Ventura and the Ninth Kingdom” főhőse egy pokolba tartó vonatról menekül meg, majd egy anyai alak fogadja, mintha egy születési csatornán áthaladva kapna új életet. A regény, Az üvegbúra is hasonlóan kapcsolja össze a halált és az újjászületést. A 2019-ben teljesebb formában közölt elbeszélés, valamint Plath csaknem kétszeres terjedelmű, májusban megjelent új verseskötete tovább erősíti azt a képet, hogy a halált az élet körforgásának részeként vizsgálta.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔