A katonai könyvtáros, aki olvasnivalót vitt a frontvonalakra
Az írás Ray Trautman, az amerikai hadsereg vezető könyvtárosa 1942 szeptemberében tett ausztráliai útját idézi fel. Világkörüli körútjának utolsó szakaszán két feladata volt: felmérni a Csendes-óceán térségében szolgáló katonák olvasási igényeit, valamint találkozni Douglas MacArthurral, a délnyugati csendes-óceáni hadszíntér főparancsnokával. A Wake-sziget, Midway, a Fülöp-szigetek és Guadalcanal harcai után a katonákra további, szigetről szigetre zajló partraszállások vártak, a hadszíntér morálja pedig kifejezetten rossz volt.
Trautman ezért nem az irodákban szolgáló tisztek véleményére támaszkodott, hanem igyekezett eljutni a hőségben, esőben és homokkal kevert élelmen tengődő közkatonákhoz. Amikor híre ment látogatásának, a katonák bestsellereket, otthoni újságokat, pin-up magazinokat, westernregényeket, sporttörténeteket, képregényeket és még Sears Roebuck-katalógusokat is kértek. Ezeket Trautman „kívánságkönyveknek” nevezte. A hosszú várakozási idő és a folyamatos helyváltoztatás miatt különösen nagyra értékelték a zsebben elférő, könnyű puhafedeles könyveket.
A paperback ekkor még új formátumnak számított. Az első amerikai kiadók, a Pocket Books és az Ian Ballantine-féle Penguin Books amerikai kiadása 1939-ben indult, miközben a Random House, a Simon & Schuster, a Scribner’s és a Doubleday olcsónak és ízléstelennek tartotta a papírborítót. Egy puhafedeles könyv körülbelül 25 centbe került, szemben a 2–4 dolláros keménykötésekkel, a kiadóknak pedig rendszerint legalább 100–150 ezres példányszámra volt szükségük a megtérüléshez. A fronton azonban nem a kiadói presztízs, hanem a könyvek hordozhatósága és változatossága számított.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔