A szovjet Micimackó a kommunizmus után is népszerű maradt
Miközben a nyugati világban a Disney által megteremtett figura határozta meg a Micimackó-képet, a Szovjetunióban egy merőben más, mégis rendkívül szerethető medve vált a közönség kedvencévé. Fjodor Hitruk animációs rendező 1969 és 1972 között készített háromrészes sorozatot A. A. Milne klasszikus művéből. A rendező már az 1962-es, Egy bűntény története című bemutatkozásakor szakított a Disney stílusát másoló szovjet rajzfilmes hagyománnyal, és később is szívesen feszegetett társadalmi kérdéseket, miközben a gyermekműfajban is maradandót alkotott.
A szovjet főhős, Vinni-Puh megjelenésében mind E. H. Shepard eredeti könyvillusztrációitól, mind az amerikai adaptációtól markánsan eltért. Hitruk azonban megőrizte Milne műveinek jellegzetes humorát, hangulatát és emberi kapcsolatait. A trilógia darabjai – az 1969-es Micimackó, az 1971-es Micimackó vendégségbe megy és az 1972-es Micimackó és a gondok napja – azonnal hatalmas sikert arattak a kelet-európai nézők körében, felnőtteket és gyermekeket egyaránt megszólítva.
A rövidfilmek jól példázzák a szovjet animáció önálló művészi arculatát, bizonyítva, hogy a nyugati mintáktól függetlenül is lehet időtálló adaptációt létrehozni. A sorozat kulturális hatása a kommunizmus bukása után is eleven maradt, hiszen az orosz televíziócsatornák még évtizedekkel a premierek után is rendszeresen műsorra tűzték az epizódokat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔