Nyilvánossá vált három állambiztonsági irattípus, de önmagukban nem bizonyítják az ügynökmúltat
Harminchat évvel a rendszerváltás után nyilvánossá váltak az ügynökaktákként emlegetett állambiztonsági iratok egyes részei. A Nyitott Akták sajtótájékoztatójával egy időben elindult a Nyitottakták.hu, ahol nem egyszerű névsort, hanem kereshető adatbázist tettek közzé. A látogatók név, születési idő és lakcím alapján is kereshetnek olyan személyekre, akiket a rendszerváltás előtt valamilyen formában nyilvántartott a kommunista rendszer állambiztonsága.
A nyilvántartásban való szereplés azonban önmagában nem bizonyítja, hogy valaki ügynök volt vagy jelentéseket írt. Az érintett lehetett csupán az állambiztonság látókörében, ezért készült róla feljegyzés; a pontosabb megnevezés ezért a „hálózati személy”. Most három irattípus vált hozzáférhetővé: a mágnesszalagokon őrzött „H” adattár, a B-naplók és a 6-os kartonok.
A mágnesszalagos nyilvántartás az 1970-es évektől kezdődően mintegy 58 ezer nevet tartalmaz, de dokumentumok és fényképek nincsenek rajta, ráadásul a felsoroltak között olyanok is lehetnek, akik soha nem voltak informátorok. A B-naplókból mindössze öt maradt fenn; az 1957 és 1962 között keletkezett kötetek körülbelül 25 ezer nevet tartalmaznak, de ezekből sem derül ki, hogy az érintett ténylegesen jelentett-e.
A három irattípus közül a 6-os kartonok adhatják a legtöbb információt. Feltüntethetik a beszervezés idejét, alapját, az érintett minősítését, nyilvántartásának időtartamát, valamint a beszervezést végző operatív tiszt adatait. Még ezekből sem állapítható meg azonban minden esetben egyértelműen, hogy az illető valóban ügynökként működött-e.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔