Michelangelo festőként is maradandót alkotott, mégsem érdekelte igazán a festészet
Michelangelo neve elsősorban a szobrászattal forrt össze, és saját magát is inkább szobrásznak tartotta, noha a Sixtus-kápolna mennyezetfreskója a reneszánsz festészet egyik legismertebb alkotása lett. A mű elkészítését azonban nem tekintette személyes szenvedélyének: II. Gyula pápa megbízását egy korábbi konfliktus után vállalta el. A pápa 1506-ban leállította a Szent Péter-bazilikába szánt síremlék munkálatait, mire Michelangelo bezárta műhelyét, segédeinek eladásra kínálta a berendezést és mintegy 90 szekérnyi márványt hagyott hátra, majd elhagyta Rómát. Két évvel később 500 dukátos fizetséggel és a kápolna kifestésének ígéretével sikerült visszahívni.
A freskó 1508 és 1512 között készült, Michelangelo pedig leveleiben keserűen számolt be a munkával járó testi és lelki megterhelésről. Azt írta, hogy „a festészet nem az én mesterségem”, az elkészült művet pedig halottnak nevezte. Már korábban, 1490 körül is otthagyta Domenico Ghirlandaio műhelyét, hogy Lorenzo de’ Medici szobrászkertjében képezze magát. Festői teljesítménye ennek ellenére rendkívüli volt: egy mindössze 10×12 centiméteres, vörös krétával készült lábrajza 2026 februárjában 27,2 millió dollárért kelt el, miközben előzetesen legfeljebb 2 millió dollárra becsülték. A rajz feltehetően a líbiai Szibülla tanulmánya lehetett; a freskóhoz összesen mintegy 50 vázlat maradt fenn.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔