Görög mítoszokkal támadta a pogány isteneket Aranyszájú Szent János
Aranyszájú Szent János, a 4. század egyik legjelentősebb keresztény hitszónoka tudatosan használta fel a görög mitológia ismert történeteit a pogány istenek tekintélyének megkérdőjelezésére – állítja Fabrizio Petorella olasz kutató új tanulmánya. A kutató az egyházatya Beszéd Szent Babilászról és a görögök ellen című művét vizsgálta, amely valószínűleg a 370-es évek végén született Antiokheiában.
János nemcsak a keresztény vértanú csodás tetteit méltatta, hanem a görög istenekről szóló történetek belső ellentmondásait is kiemelte. Apollón és Daphné mítoszában például az isten üldözi a fiatal nőt, aki elől a föld rejti el Daphnét; a helyén babérfa nő, Apollón pedig végül ezt öleli magához. A keresztény szónok előadásában a jelenet inkább nevetségesnek, mint isteni viselkedésnek tűnik.
A történet különösen hatásos lehetett Antiokheiában, ahol Daphné elővárosban Apollón híres szentélye és jóshelye működött. János szerint a jósda elnémult, amikor Babilász földi maradványait a közelébe vitték, ezt azonban történelmileg nem bizonyított csodaként kell kezelni. Egy másik példaként az Arész és Aphrodité közötti házasságtörő viszonyt idézte fel, amelyben Héphaisztosz csapdába ejtette és megszégyenítette a párt. Petorella szerint János a görög szónoklattan eszközeivel, egyszerű és ismétlésekre épülő elbeszéléssel tette még képtelenebbnek a mítoszok jeleneteit. Írása így a kereszténység és a hagyományos görög–római vallás 4. századi küzdelmében azt bizonyította, hogy a klasszikus műveltség a keresztény hit védelmére is felhasználható.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔