Az IUCN szerint a világ korallzátonyainak 96 százalékát összeomlás fenyegeti
A sekély vizű korallzátonyok szinte teljes állománya összeomlással nézhet szembe 2075-ig – figyelmeztetett a Természetvédelmi Világszövetség, az IUCN. A szervezet első átfogó, rendszerszintű felmérésében a világ 127 trópusi és szubtrópusi korallzátony-rendszerét vizsgálták, és ezek 96 százalékát a kritikusan veszélyeztetett kategóriába sorolták. Az érintett területek között van a Nagy-korallzátony, a Csendes-óceán nyugati részén és Délkelet-Ázsiában húzódó Korallháromszög, a Mezoamerikai Zátonyrendszer, valamint a Vörös-tenger zátonyai.
A mintegy 40 méteres mélységig megtalálható sekélyvízi zátonyok körülbelül 188 ezer négyzetkilométert borítanak, és rendkívül sokféle élőlénynek adnak otthont. A legnagyobb veszélyt a klímaváltozás okozta hőstressz jelenti: amikor a víz túlmelegszik, a korallok kilökik szöveteikből a táplálékuk jelentős részét biztosító mikroszkopikus algákat. Ez kifehéredéshez, majd akár a korallok pusztulásához vezethet.
A túlhalászat, különösen a papagájhalak és a sügérek állományának csökkenése, szintén felborítja a zátonyok ökológiai egyensúlyát. A part menti építkezések, a szennyezés, a turizmus és az egyre súlyosabb viharok tovább gyorsítják a romlást. Ha eltűnnek a kemény korallok, helyüket algák, törmelék és szivacsok foglalják el, így kevesebb faj – köztük zátonyhalak, kagylók, tengeri teknősök és cápák – talál megfelelő élőhelyet.
A kutatás egy olyan éghajlati forgatókönyvvel számol, amely 2100-ra az iparosodás előtti szinthez képest mintegy 2,7 Celsius-fokos globális felmelegedést feltételez. A helyzet azonban még nem visszafordíthatatlan: a múlt 50 év változásai alapján, a jövőbeli klímakockázatokat nem számítva, csak a zátonyok 24 százaléka minősülne kritikusan veszélyeztetettnek. Az IUCN szerint ezért még van lehetőség a kibocsátások csökkentésére, a védelem és helyreállítás erősítésére.