Bezáró gyárak, NER-es leépítések: tényleg romlik a magyar munkaerőpiac?

Az áprilisi választások után a magyar politikai szereplők munkaerőpiaci értékelései a korábbiakhoz képest fordítottá váltak: míg május elején Szalai Piroska fideszes képviselő a Magyar Nemzetnek még arról beszélt, hogy pártja kormányzása alatt jelentősen nőtt a foglalkoztatás és a reálbér, és 2026 elejére az infláció is alacsonnyá vált, addig augusztus végén már a fideszes Palóc André festett borúlatlan képet, aki a Tószegen bezárt kerékpárgyárat és a bezáró bonyhádi zománcgyárat említve arról beszélt, hogy romlik a gazdasági helyzet. Orbán Viktor Tusványoson már júliusban kifogásolta a Tisza gazdaságpolitikáját, Orbán Balázs pedig szeptemberi blogbejegyzésében azt írta, hogy a vállalatok először túlórát és műszakot csökkentenek, majd visszafogják a felvételt, végül leépítenek, és a fiatalok körében ismét megjelenhet a munkanélküliség.

A Telex azonban arra keresi a választ, mennyire tükrözik ezeket az aggodalmakat a tényleges adatok. A nagyobb bejelentések valósak: az Electrolux a jászberényi hűtőgyárban mintegy 600 munkahelyet szüntet meg az év végéig, az Accell Hunland tószegi üzemének megszüntetése 400, a WKW győri üzemének bezárása 470, a bonyhádi zománcgyáré 150 pozíció megszűnésével jár. A nyáron az előző kormányhoz köthető cégeknél is voltak leépítések: a Mediaworksnél körülbelül 200 embert küldtek el júliusban, és csoportos létszámleépítést jelentett a biharkeresztesi Viastein és a Balásy Gyula többségi tulajdonában álló Visual Europe Group is, utóbbi állománya azonban június és július között mindössze 5 fővel csökkent. A diósgyőri Nestlé-csokigyár sorsa pedig fordulatot vett: szeptemberre kiderült, hogy a magyar Vimpex-csoport átveszi az üzemet, és a termelés 2027-től folytatódik.

Összességében a makrogazdasági adatok és munkaerőpiaci előrejelzések alapján a kép vegyes: a konkrét leépítések és gyárbezárások ellenére nagy összeomlásra semmi nem utal.