Ganz-kerekek, Unicum és Pick-szalámi: a dualizmus magyar gyárosainak kora
A dualizmus kora a kiegyezés után megteremtette a magyar iparosodás feltételeit. Az Osztrák–Magyar Monarchia közös piaca komoly keresletet biztosított, nyugati, főként osztrák és francia tőke érkezett az országba, Baross Gábor vasúti és tarifareformjai pedig a termelőket közelebb vitték a világpiachoz. A vasútépítés hatalmas mennyiségű szenet, acélt, sínt és mozdonyt igényelt, így az infrastruktúra fejlesztése egész iparágakat húzott magával.
Ennek egyik központja a Ganz Ábrahám által 1844-ben Budán alapított vasöntöde lett. A kéregöntésű vasúti kerekek gyártása után Mechwart András vezetésével a vállalat nemzetközi jelentőségű gépgyárrá fejlődött. A kéregöntésű hengerekkel működő hengerszék továbbfejlesztése forradalmasította a malomipart, a villamossági osztályon pedig Bláthy, Déri és Zipernowsky 1885-ben megalkotta a zárt vasmagú transzformátort. A Ganz berendezéseit Rómától Bécsen át Melbourne-ig használták.
A Váci út környékén Láng László 1868-ban alapított műhelyéből nőtt ki a gőzgép- és turbinagyártásáról ismert Láng Gépgyár, miközben Schlick Ignác üzemében vasúti kocsik, hidak és középületek szerkezetei készültek. Weiss Manfréd és Berthold 1882-ben nyitották meg az ország első konzervgyárát a Lövölde téren. Az 1892-es súlyos robbanás után Csepelre költöztették üzemüket, amely később a fémkohászattól és lőszergyártástól a kerékpárokig sokféle terméket előállító gyáróriássá vált. Weiss munkáslakásokkal, kórházzal és óvodával is támogatta dolgozóit.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔