Mit árulhatnak el egészségünkről a kórházi hosszúélet-programok?
Az Egyesült Államok több rangos kórháza új, fizetős szolgáltatásként kínál hosszúélet-programokat. A több ezer dollárba kerülő, jellemzően közvetlenül a páciens által finanszírozott klinikák célja, hogy számos egészségmutató rendszeres vizsgálatával és életmódbeli tanácsokkal segítsék a hosszabb, egészségesebb életet. A programok terjedése ugyanakkor vitákat is kiváltott, részben magas áruk és a bizonyítékokon alapuló orvosláshoz való viszonyuk miatt.
A STAT munkatársa, Sarah Todd a New York-i Weill Cornell Medicine egyik ilyen klinikáján vett részt átfogó állapotfelmérésen. A vizsgálatok között fizikai és írásbeli tesztek, valamint vérvizsgálatok szerepeltek. Toddnak békaugrásokat kellett végeznie, végig kellett futnia egy folyosón, és egy VO2 max méréshez használt maszkot is viselnie kellett, amelyet saját leírása szerint úgy érzett, mintha „elefánt” lenne az arcán.
Az eset azt mutatja be, milyen részletes képet próbálnak kialakítani ezek a programok a résztvevők állapotáról, és milyen következtetéseket lehet levonni a vizsgálatokból az egészségügyi kockázatokról és az életmódról. A STAT beszámolója azt is vizsgálja, miért kapcsolódnak be a kórházak a hosszúélet-programok piacába, milyen kritikák érik az új szolgáltatást, és mit tudott meg Todd a saját egészségéről.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔