A Manchester City elmarasztalása megtörte a futball nagy kiárusításának lendületét
A Manchester City ügyében hozott, 40 oldalas elmarasztaló döntés újra ráirányította a figyelmet arra, hogyan alakította át az angol futballt a tőke térnyerése. A megállapítás szerint a klub „színlelt” szerződésekkel mesterségesen 900 millió fonttal növelte bevételeit. Az ügy a szerző szerint nem elszigetelt szabálytalanság, hanem annak a több évtizedes folyamatnak a része, amelyben a közösségek által felépített futballklubok egyre inkább üzleti eszközökké váltak.
A döntés időzítése különösen jelképes volt: ugyanazon a napon született, amikor Andy Burnham a Munkáspárt konferenciáján arról beszélt, hogy Nagy-Britannia Margaret Thatcher idején rossz irányt vett a közszolgáltatások és a közvagyon privatizációjával. A cikk szerzője szerint ugyanez a logika érvényesült a futballban is. A televíziós pénzek 1992-es megugrása, a Premier League létrejötte, a dráguló jegyek és a kizárólagos közvetítési szerződések egyre nagyobb szakadékot hoztak létre a leggazdagabb klubok és a többiek között.
A Manchester Cityt 2008-ban vásárolta meg Sheikh Mansour, az Abu-dzabi uralkodócsalád tagja. A klub története jól mutatja az átalakulást: a viktoriánus korban templomok, iskolák és munkahelyek környezetében létrejött egyesületből részvénytársaság lett. A szerző, aki gyerekkora óta City-szurkoló, az 1994-es, Francis Lee vezette felvásárlás idején értette meg, hogy a klub már nem csupán közösség, hanem tulajdonosok által birtokolt vállalat is. A mostani ítélet szerinte megtörte a futball korlátlan üzleti terjeszkedésének lendületét.