Balettszerű ütések és ollózások: a teqball felnőtté válik az Ázsiai Játékokon

A teqball, amelyet valamivel több mint egy évtizede Magyarországon talált ki két barát, akik egy pingpongasztalon kezdtek focizni, mára komoly nemzetközi sportággá nőtte ki magát: a szombaton Bangkokban kezdődő Ázsiai Játékokon 16 ország csapata versenyez a sportágban, amely ezzel az Európai és Afrikai Játékok után újabb kontinentális eseményen mutatkozik be, azzal a céllal, hogy 2032-re olimpiai sportág legyen. A játékot pingponghoz hasonlóan pontozzák, a labdát kézzel nem, más testrésszel viszont érinthetik a játékosok, maximum három érintéssel adhatják vissza, és ugyanazt a testrészt egymás után nem használhatják – ez utóbbi szabály teszi a sportágat különösen összetetté a Nemzetközi Teqball Szövetség főtitkára, László Vajda szerint. A világ 147 nemzeti szövetsége közül jelenleg Thaiföld a legerősebb: a 28 éves, 151 centiméteres Jutatip Kuntatong a decemberi erdélyi világbajnokságon egyéniben és párosban is győzött, és most a world ranglista első helyén áll. Kuntatong hat éve még nem is hallott a teqballról, korábban a délkelet-ázsiai sepak takraw (más néven lábröplabda) nevű hagyományos sportot űzte, és a thai válogatott sikerének kulcsa éppen az, hogy sok játékosukat – köztük a csapat edzőjét, a korábbi sepak takraw-válogatott Somsak Duangmuangot – ebből a sportágból igazolták át. Vajda szerint az egyes régiók eltérő stílust alakítottak ki: Brazíliában sok mell- és fejjátékot, Közép-Európában (Magyarországon, Romániában, Lengyelországban) oldalsó lecsapásokat, Délkelet-Ázsiában a sepak takraw hatására sok hátrafelé ugró kerékpárrúgást, Afrikában és a Közel-Keleten pedig igen atletikus, futballos játékot látni.