Ezeréves csúcson a feszültség két dél-kaliforniai törésvonalon
A Dél-Kaliforniában húzódó San Andreas- és San Jacinto-törésrendszer feszültsége a kutatók új, fizikán alapuló modellje szerint az elmúlt ezer év legmagasabb értékei közé emelkedett, egyes szakaszokon pedig meg is haladta az eddigi maximumot. A Berni Egyetem és nemzetközi partnerei a két törésvonal mintegy ezer évnyi földrengéstörténetét szimulálták, hogy felmérjék a Los Angelestől északkeletre fekvő Cajon Pass környékének jelenlegi állapotát.
A Cajon Pass azért különösen fontos, mert a két törésrendszer itt közel kerül egymáshoz. A kutatók „földrengéskapunak” nevezik a térséget: egy nagyobb rengés a helyi feszültségi viszonyoktól függően megállhat az egyik törésvonalon, de tovább is haladhat a másikra. Az 1857-es, 7,9-es magnitúdójú Fort Tejon-földrengés során a törés a Cajon Passnál leállt, míg az 1812-es Wrightwood-földrengés mindkét rendszert végigrepesztette.
A modell három térbeli dimenzióban és az idő változását követve vizsgálta, miként módosítják a rengések a szomszédos szakaszok terhelését, hogyan halmozódik a feszültség a nyugodtabb időszakokban, és miként lazul a mélyebb kéreg. A rekonstrukcióhoz radiokarbonos kormeghatározást, évgyűrűk rendellenességeit és történelmi feljegyzéseket is felhasználtak. Az eredmény nem jelenti azt, hogy közeli földrengést jósolnának, és a tanulmány azt sem állítja, mikor következhet be rengés. Arra azonban rámutat, hogy a két törésvonal egyidejű magas terhelése növelheti egy mindkét rendszert érintő szakadás lehetőségét.