A politikai ünnepi beszédek megszelídítik 1956 valóságát
Az október 23-i politikai beszédek ezúttal is inkább a jelen közéleti viszonyairól és az ünnepi emlékezetről szóltak, mint arról, milyen volt 1956 forradalmának tényleges tapasztalata. A véleménycikk szerint Magyar Péter és Áder János megszólalása egyaránt ünnepibb, kevésbé közvetlenül aktuálpolitikai hangot ütött meg. Áder beszéde legalább valóban a történelmi dátumról szólt, Magyar Péter szónoklata pedig a korábbi, március 15-i kampánybeszédekhez képest szintén visszafogottabb lett.
Orbán Viktor nem mondott beszédet, hanem külföldről jelentkezett be, helyette Áder János és Schmidt Mária szerepelt. A szerző ezt azért is tartja figyelemre méltónak, mert húsz évvel korábban az orbánista média még olyan szereplőkként mutatta be őket, akik konfliktusba kerültek Orbán Viktorral, holott a cikk értelmezése szerint valójában nem váltak valódi riválissá. Áder korábban házelnök, majd köztársasági elnök lett, és a környezetvédelem ügye is hozzá került, miközben súlya a politikai rendszerben korlátozott maradt.
Az írás a politikai lojalitás kettős mércéjét is bírálja. A szerző szerint az ártatlanság vélelme és az elvbarátok melletti kiállás fontos érték, ezt azonban nem lehet úgy alkalmazni, hogy a saját oldal őrizetese politikai fogolynak, a másiké pedig automatikusan köztörvényes bűnözőnek minősüljön. Hasonlóan következetlennek tartja, amikor egyes eljárásokat politikai indíttatásúnak neveznek, más ügyeknél pedig elfogadják az intézkedéseket. A forradalom véres, összetett valóságát ezért továbbra sem ezekből az ünnepi beszédekből lehet megismerni.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔