Egy mendipi erdő hangjaiból születik meg Max Porter Lannyjának színpadi világa
Max Porter Lanny című regényének új színpadi változata a Bristol közelében fekvő Mendip-hegység erdejének hangjaiból építkezik. Dom Coyote zeneszerző, valamint Elena Peña és Dave Price hangtervezők a mohát, a talajt, a leveleket, a fatörzseket és a lépteket is hangszerként kezelik: mikrofonokkal és kontaktmikrofonokkal rögzítik a természet apró zajait, majd ezekből triphop ihlette ritmusokat állítanak össze. A cél, hogy az elektronikus ütemeket a környezet hangjai váltsák fel, és a zene szinte észrevétlenül vezesse be a nézőket a darab különös világába.
A Bea Roberts által színpadra alkalmazott történetben a cselekmény London ingázóövezete helyett Bristol környékére kerül. A rendező Nancy Medina olyan hangzást keres, amely kapcsolódik a város történelmi zenei kultúrájához. A történet középpontjában egy eltűnt fiú, a közösséget egymás ellen fordító félelem és Dead Papa Toothwort áll, az ősi, mitikus lény, aki mintha a falu nyelvéből és gondolataiból táplálkozna.
Coyote szerint a zene már a regény szövegében is jelen van, ezért a hangdizájn egyik kérdése az, hogy a közönség a világ zenéjét hallja-e, vagy maga alakítja zenei élménnyé a zajokat. Az adaptációban egy népdal is visszatér, Coyote pedig a Sumer Is Icumen In dallamára dolgozta ki. A természetes, nyers hangzás a történet tragédiájával áll kontrasztban: a zenének egyszerre kell nyugtalanságot keltenie és csodálatot ébresztenie.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔