Aly Muritiba a fekete örömöt állította a Funk középpontjába
Aly Muritiba új filmje, a Funk első pillantásra éles váltásnak tűnhet a rendező korábbi munkáihoz, köztük a Velencében bemutatott Private Deserthez és a Gramado fesztiválját záró Drenched in Bloodhoz képest. Muritiba szerint azonban mindhárom alkotást, ahogy több más elismert filmjét is, a magány és a vágy iránti érdeklődés kapcsolja össze. A Funk főhőse Sabrina, egy fiatal nő, aki brazil funkénekesként szeretne befutni, miközben az érvényesülésért komoly személyes áldozatokat kell hoznia.
A film a Huelva Ibero-Amerikai Filmfesztivál versenyprogramjában szerepel, premierje pedig a Tribeca fesztiválján volt. A történet egy Rio de Janeiró-i favela partiján indul, ahol Sabrina színpadra lép, és MC-személyiségeként szexuális vágyakról énekel a brazil funk súlyos, basszusokra épülő ritmusaira. A főszerepet Duda Santos alakítja, aki a Garota do Momento és az A Nobreza do Amor című népszerű telenovellák révén vált ismertté. A szerepre ének-, tánc- és színpadi jelenlétet fejlesztő órákkal, valamint hosszú próbákkal készült.
Muritiba a filmhez Rio több funkpartiját is felkereste, a szereplők között pedig valódi funkénekesek, köztük Lellê és MC Nem is feltűnnek. A rendező a brazil funkot övező társadalmi előítéleteket is szándékosan vállalja. A műfajt szexuális tartalma és favela-kötődése miatt régóta stigmatizálják, Muritiba viszont a szexről, örömről és fekete testről való beszédet az élet és a szabadság ünnepléseként mutatja be. Szerinte ez forradalmi gesztus egy olyan országban, amelyet több mint háromszáz év rabszolgaság története terhel, és ahol naponta sok fekete embert gyilkolnak meg.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔