Az agy meghatározó szerepet játszik az edzésállóképesség kialakításában
Egy új, a Neuron folyóiratban közölt kutatás szerint az állóképesség növelésében nemcsak az izmok, a keringési rendszer és az anyagcsere alkalmazkodása játszik szerepet: ezeket a változásokat az agy is aktívan irányítja. A Morgan Kindel, Ryan J. Post és munkatársaik által végzett vizsgálatokban egereket tanulmányoztak, és azt találták, hogy a testmozgás után működésbe lépő, különleges idegsejtek szükségesek ahhoz, hogy az állatok hosszabb távon javítsák teljesítményüket.
A sejtek a ventromediális hipotalamuszban találhatók, amely az energiafelhasználást, a táplálkozási viselkedést és a vércukorszintet szabályozza. Ezek az SF1-fehérjét termelő neuronok már egyetlen futópados edzés után aktívabbá váltak: nőtt azoknak a sejteknek a száma, amelyekben bekapcsolt a neuronális működéshez kapcsolódó Bdnf gén, és sejtenként is több génátirat jelent meg.
Amikor a kutatók egy tetanusztoxint termelő genetikai eszközzel megakadályozták, hogy az SF1-neuronok jeleket adjanak át, az egerek hamarabb kimerültek a fokozatosan gyorsuló futópados teszten. Anyagcseréjük is kedvezőtlenebbül alakult: a szénhidrátraktárakat túl korán égették el, a zsírtartalékokra pedig kevésbé támaszkodtak. A háromhetes edzésprogram során a kontrollállatok fokozatosan növelték futási idejüket és maximális távjukat, az idegsejtjeiktől megfosztott egerek viszont nem fejlődtek. Izmaikban azok a génmódosulások is hiányoztak, amelyek a rendszeres edzés után hatékonyabb energiafelhasználást tesznek lehetővé. A vizsgálat így arra utal, hogy az edzés utáni agyi aktivitás nem pusztán követi az izomalkalmazkodást, hanem annak egyik irányítója.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔